 |
| (fotó: Nagy Jácint) |
Öt hét telt el, hogy a kialakult helyzet miatt nem látogathatjuk az iskolát. Hiányoznak a tanulók, kollégák, az épület, hiányoznak a hagyományos órák, s a diákok visszajelzéseiből kiderül az is, hogy technikailag ugyan majdnem minden megoldható, a táv-/digitális oktatás működtethető, ám a személyes találkozások, az okos és megmosolyogtató kérdések, a poénok, aranyköpések, a nagy felröhögések és közvetlenül megtapasztalt aha-élmények, az osztályterem személyiségei nélkül mennyivel szürkébb ez az egész…
Viszont vannak olyan „üzenetek” az otthon-létből, melyeket időről-időre közzé szeretnék tenni itt, hiszen fontosak és inspirálóak. Olvassátok a 12.C-ből Keszei Tamás gondolatait, és ha van kedvetek, nézzétek meg a videót.
/Tar Patrícia/
Szinte hihetetlen, hogy mennyit tud változni egy ember rövid idő alatt. Fél éve még csak az álmaimban sem gondoltam volna, hogy olyan dolgok fognak érdekelni, mint a versek és az irodalom. Ma már nem tudnám úgy elképzelni egy napomat, hogy legalább egy verset ne olvassak el. Nem titkolom, régebben nem szerettem az irodalmat, nem is értettem, és egyáltalán nem is érdekelt. De akkor hogyan is alakult ki nálam az, hogy az ilyesfajta művészetek rabjává váltam?
A válasz pofonegyszerű, ebben egyvalaki segített, és őt József Attilának hívják. Nehezen indult a 2020-as évem. Voltak problémáim. Ezeknek a problémáknak a kezelésére próbáltam jó megoldást találni, kutakodtam, keresgéltem, és mivel akkortájt kezdtünk el az iskolában József Attilával foglalkozni, ezért ott volt az orrom előtt az egyik legjobb megoldás. Elhatároztam, hogy az iskolai követelményeken kívül megismerkedem más verseivel is a költőnek és gondolkozom rajtuk, és sikerült olyan verseket találnom, amelyekben rengeteg tanácsot kaptam, hogy hogyan lehet megbirkózni a problémákkal az életben.
Ekkor ismerkedtem meg a Szabad ötletek jegyzéke című anyaggal is, amiről először irodalomórán a Tanárnőtől hallottam, aki megjegyezte, hogy még nem ajánlja elolvasásra, csak a költő életművével való ismerkedés után, mert kétségkívül megosztó a vélekedés arról, helyes-e, hogy ez a szöveg közönség elé került, mert egy ember világának olyan mélységeit tárja fel, melyhez bizonyos érettség szükséges. Én természetesen beleolvastam egyből, és először nem tudtam hova tenni azt, amit olvasok, mert annyira felkavaró volt számomra. Később, mikor találkoztam ezzel az anyaggal Jordán Tamás előadásában, akkor már nem felzaklatott, hanem inkább megnyugodtam tőle, mert olyan jó érzés volt számomra az, hogy valaki írt az ilyen gondokról, és ha egy zseninek, mint József Attila ilyen problémái vannak, akkor nekem vagy bárkinek miért ne lehetnének?
Elhatároztam hát, hogy ezt a szöveget meg kell tanulnom, és elő szerettem volna adni az iskolában is, hogy mások is megismerkedhessenek azzal az anyaggal, amely rám rettentő nagy hatással volt, de sajnos erre már nincs lehetőségem a kialakult helyzetre való tekintettel. Ezért kerestem egy B opciót, és felvettem videóra az előadást, hogy akit érdekel, az legalább így találkozhasson vele.
Keszei Tamás
